Első ránézésre nehéz idők járnak a Jobbikra. Nem elég, hogy a közelmúltban Szegedi Csanád, a párt egyik prominens politikusa elhagyni kényszerült a radikális pártot, de nagyon úgy tűnik, hogy órákon belül megszűnik a Jobbik többsége Tiszavasvári képviselői testületében is. A pártnak eddig polgármestere és többsége is volt a szabolcsi kisvárosban, most azonban úgy tűnik, hogy két képviselőjük részt vesz egy új szervezet létrehozásában, amely azonnal át is veheti az irányítást a testületben. A hírek szerint egyébként a város a csőd szélén áll.
A látszat azonban néha csal. A Jobbiknak nyilvánvalóan nem jött jól sem Tiszavasvári, sem pedig Szegedi ügye. Ez utóbbi percepciós szempontból különösen bonyolult feladatot jelent: bár lehet, hogy a párt vezetősége komolyan gondolja azt, hogy Szegedinek nem részlegesen zsidó származása miatt kell távoznia a Jobbikból, szavazóbázisuk egy jelentékeny hányada viszont bizonyosan így véli. Nem látok bele a pártvezetők gondolkodásába, de valószínűnek tartom, hogy az a tény hogy Szegedi nem volt őszinte társaival, nagyobb súllyal esett a latba, mint maga a származásának kérdése. (Megint csak más kérdés az, hogy milyen párt az, amelynek egyik legnépszerűbb, feltörő karizmatikus vezetője szükségesnek érzi azt, hogy akár a korrupció árán is titokban tartsa családfájának nem árja részét.) A kommunikációs feladat tehát az, hogy a pártvezetés úgy tegyen, hogy minden hívük a saját véleményére ismerjen: a nem antiszemiták arra, hogy Szegedinek „árulása”, korrupciója miatt kellett kiszállnia, az antiszemiták pedig arra, hogy Vonáék a „sorok között” arra utalnak, hogy a politikus zsidósága miatt nem maradhatott. Ez tehát a kettős beszéd ideje.
A Jobbikot azonban várhatóan végső soron sem Szegedi kilépése, sem pedig a Tiszavasváriban kialakult helyzet nem fogja különösebben megrázni. A pártot egyelőre elkerülték a nagyobb balhék, és a viszonylag elkötelezett szavazókat ez a két eset sem fogja eltántorítani a radikálisoktól. Mindkét téma ad lehetőséget olyan értelmezési keretek kialakítására, amelyek befelé megakadályozzák a párt egységének szétzilálódását. (Egy kézenfekvő lehetőség azon olvasat kialakítása, hogy Szegedi és a tiszavasvári képviselők „árulók voltak”, akiknek a távozásával a párt erősödött, nem gyengült.) A Jobbik támogatása ráadásul 2010 óta stabil, sőt enyhén növekedő, jelenleg az összes választópolgár mintegy 10%-a voksolna rájuk, miközben mintegy felük bizonytalan, párt nélküli.
Az igazi lehetőséget a nemzeti radikálisok számára a választási reform jelenti: nem elég, hogy a Fidesz az arányosságtól a többségi elv irányába tolta el a választási rendszert, ezzel potenciálisan mandátumokhoz segítve a Jobbikot olyan körzetekben, ahol relatív többséget tud szerezni a párt (azaz ahol nekik a legnagyobb a támogatottságuk, annak abszolút értékétől függetlenül), de ráadásul a bevezetésre kerülő előzetes regisztráció is az ő malmukra hajtja a vizet. Az előzetes regisztráció intézménye – azaz az olyan rendszerek, ahol csak az szavazhat, aki előzetesen hivatalosan jelzi erre vonatkozó igényét – elsősorban a kisebb, lojálisabb szavazói bázisokkal rendelkező pártoknak kedvez, másodsorban pedig a profi kampánygépezettel rendelkező pártoknak. A Fidesz tervének racionalitása nyilvánvalóan az, hogy ők kifinomult szervezéstechnikai lehetőségeikkel képesek lesznek az urnákhoz terelni saját híveiket, miközben a bizonytalanok otthon maradnak, és a baloldalnak is jelentős problémái lehetnek saját bázisuk mozgósításában.
A „rés a pajzson” viszont pontosan a Jobbik: ez a párt ugyanis szintén képesnek látszik hívei nagy arányú mobilizálására „vastag”, azaz kiterjedt és központi fontosságú ideológiáján keresztül. A Jobbik nagyot profitálhat az előzetes regisztrációból: egyes körzetekben ügyes szervezéssel megszerezheti a relatív többséget és ezzel az egyéni mandátumot is. Különösen igaz ez akkor, ha a Fidesz támogatása továbbra is csökkenő tendenciát mutat majd. (A Fidesznek egyébként önmagában a Jobbik megerősödése nem jelent gondot, ha a párt képes kormányon maradni, hiszen Vonáék mindig jó referenciapontot jelentenek, amennyiben a Fidesz a „szélsőjobb” (Jobbik) és a „szélsőbal” (MSZP) közé pozícionálhatja magát, egyfajta (ál)centrista ideológiával.)
Az is jól látszik, hogy a Fidesz megpróbálja kontroll alatt tartani a Jobbik erősödését – eddig sikerrel. Jó példa volt erre a Bándy-ügy is, ahol a halálbüntetés témáját nem csak a szélsőjobb vetette fel, de a Fidesz padsoraiban ülő kisgazdák is. A közmédia természetesen a fideszes képviselők felhördülésének adott nagyobb teret, akik ezzel ellopták a témát a Jobbik elől. Ez csupán egyetlen példa volt a sok közül: mi sem mutatja jobban a Fidesz pacifikációs kísérleteit, mint hogy a Jobbik az esetek egy nem elhanyagolható részében ellenzékisége ellenére nem tehet mást, mint hogy együtt szavaz a többséggel, vagy maximum tartózkodik.
A Szegedi-ügyet korántsem érdemes úgy értelmezni, mint a vég kezdetét a Jobbikban. A párt jövője szempontjából nem is ez a legfontosabb hír az elmúlt napokból, hanem az előzetes regisztráció körvonalazódása, amely nagy potenciált rejt a párt számára. A Jobbik támogatása ugyanis egyenetlen: egyes térségekben – elsősorban északkeleten – kiugróan magas, máshol pedig kifejezetten alacsony. Ezt a tényt az országos adatok elleplezik. Egy elsősorban többségi választási rendszerben, előzetes regisztráció mellett egy fegyelmezett, jól megszervezett Jobbik kifejezetten jó eredményt érhet majd el, amely megnehezítheti a kormányzást sőt a kormányalakítást is, bárki nyerje is a 2014-ben esedékes választásokat.
(Ez az írás eredetileg a Parameter.sk oldalon jelent meg.)
