A pozsonyi Hospodárske Noviny nevű gazdasági napilap, valamint annak prágai megfelelője hétfőn közölte friss interjúját Kövér Lászlóval, a magyar parlament elnökével és az egyes számú fideszes pártkönyv tulajdonosával. A politikusról már eddig is tudni lehetett, hogy a gesztuspolitizálás közel áll a szívéhez, ezért nem meglepő hogy ezúttal is minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokat szimbolikus frontok sorának kinyitásával befolyásolja.
Kövér többek között azt találta mondani, hogy minden szlovákiai politikusban van egy kis Slota, azaz hogy a nacionalista nézetek a mérsékeltek világképét is befolyásolják. Másrészt azzal utasította el a magyar politikusok "nagymagyar" ideológiájára vonatkozó kérdést, hogy Magyarország a bősi vízierőmű megépítésekor hadserege bevetésével rendezhette volna a határok Szlovákia általi megváltoztatásának ügyét, de nem tette – sőt, mikor Csehszlovákia szétesett, Budapest annak ellenére sem követelte a trianoni határok revízióját, hogy a párizsi béke Szlovákiára már nem biztos, hogy vonatkozik.
Bár Magyarország felől nézve ezek a mondatok felszínesen akár hasonlíthatnak is egyfajta békés, de öntudatos nemzetpolitikai diskurzusra, Szlovákia irányából szemlélve a katonai beavatkozás meglengetése, a trianoni szerződés érvényességének relativizálása, vagy éppen a mérsékelt politikusok "leszlotázása" aligha gondolható másnak, mint alig leplezett provokációnak. Nagyon hasonló a helyzet a kettős állampolgársági törvény elfogadásának történetéhez – az, hogy a törvényt feltétlenül, a szlovákiai magyar politikai elitek kérései ellenére is a parlamenti választások előtt kellett elfogadni, maximum a felszínes szemlélő számára tűnhet(ett) véletlennek. Több létjogosultsága van annak az elképzelésnek, hogy az az időzítés célja a szlovákiai választási kampány – és ezáltal az új parlament – polarizálása volt, ami megkönnyítette volna Budapest számára a pozsonyi politikai történések értelmezését.
A Fidesz számára, mely egyszerű politikai üzenetekkel dolgozik és előszeretettel alkalmazza a jó-rossz dichotómiát, egy MKP-SNS párharc tökéletesen kommunikálható lett volna a jelenlegi parlamenti ciklusban; ez azonban végül nem valósult meg, az Orbán-kormány az MKP-val szemben a nemzetgyűlésbe valóban bejutó Híddal kapcsolatos értelmezési nehézségeit (a párt nem egyértelműen "rossz", de nemzeti populista szemüvegen keresztül nézve nem is elég "jó") pedig jól mutatták az őszi, a MÁÉRT-részvétel kapcsán folytatott ideológiai viták.
Az Orbán-kormány a kettős állampolgársági törvény elfogadásakor méltó társra talált: a Fico-kormány azonnali ellentörvénnyel reagált, melynek toxikus öröksége máig mérgezi a szlovákiai politikai viszonyokat. A két populista politikai erő közötti szinergia látszólag most is tökéletes: a cikk megjelenésének másnapján a Smer sajtótájékoztatót tartott, Marek Maďarič volt kultuszminiszter "csípős pofonról", a szervilis szlovák külpolitikára adott válaszról, valamint a magyar politika revizionizmusának hivatalos megerősítéséről beszélt. Egy jobboldali kormány számára annak szavazótábora miatt a "puhaság" mindig csontig hatoló kritika, és ez alól a Radičová-kormány sem kivétel. Innentől tehát csak a koalíció józan ítélőképességén múlik, mennyire enged a kísértésnek és hagyja magát belevinni a szimbolikus politikai csatákba.
A szimbolikus politika előtérbe tolása nem a csak a magyar-szlovák, hanem a magyar-román relációban is tetten érhető. Míg a választások utáni hónapokban a retorika az Orbán-Basescu tengelyt Közép-Európa motorjának nevezte, Tőkés László aktivizálásával és a brüsszeli Székelyföld-iroda megnyitásával ismét az autonómia és szeparatizmus "klasszikus" kérdései kerültek a két ország közötti párbeszéd középpontjába. Félő, hogy a kettős állampolgárság miatt eleve folyamatos reakciókényszerben lévő, a budapesti eseményekre érthetetlenül érzékenyen reagáló pozsonyi törvényhozás szintén egy szimbolikus párbeszéd folytatására kényszerül majd, háttérbe szorítva az olyan közös terveket, mint az Ipoly- és Duna-hidak, a két ország közötti gázvezeték vagy akár a Miskolc-Kassa autópálya megépítése.
Kövér László interjúja korántsem tűnik partizánakciónak, improvizációnak, sokkal inkább a békés és provokatív elemek patikamérlegen kimért elegyének, mely megpróbálja felerősíteni az utóbbi hónapokban némileg lenyugodó szimbolikus vetekedést, kielégítve a Fidesz saját bázisának elvárásait is. Az, hogy a provokatív Budapest és a paranoid Pozsony párharca közben hogy alakul a szlovákiai magyarság sorsa, láthatóan csupán részletkérdés. Vagy az is lehet, hogy a határon túli magyarság kérdését immár szintén a bohócügyi államtitkár portfóliójába csúsztatták át.
(Ez a cikk eredetileg a Parameter.sk oldalon jelent meg)
