Az Egyszerű Emberek akciói természetesen elsősorban populista húzásként értelmezendőek, melyekkel a médiában szeretnének teret kapni a nyári uborkaszezonban, kezdeményezéseiket mégsem lehet „csak úgy” lesöpörni az asztalról. A helyzet ugyanis az, hogy a szlovák parlamentben helyet foglaló politikai erők legtöbbje csupán kampányszerű és a pártok közvetlen politikai haszonszerzését célzó akciókra hajlandóak a roma közösségeket illetően – gondoljuk csak vissza a krasznahorkai esetre. A szlovákiai pártok nem igazán mernek a romakérdéshez nyúlni. Egy részük azért, mert attól tartanak, hogy konstruktív próbálkozásaik nem lesznek népszerűek a szavazótáboruk körében, mások pedig azért, mert attól tartanak hogy radikális megoldásaik nemzetközi és belföldi problémákhoz vezetnének. Ez a hozzáállás egyébként érthető, ha nem is megérthető: a pártok elsősorban szavazatmaximalizálásra törekednek, éppen ezért vállalhatatlan kockázatnak érzik a romakérdés nagyobb mértékű kinyitását.
Az alibiző politikai pártokhoz képest Matovičék egyfajta faltörő kosként rohannak neki a problémának: provokálnak, kockáztatnak és maguk mellett a valós problémákra is felhívják a figyelmet. Az Egyszerű Emberek által használt nyelvezet a formáció nevéhez méltóan egyszerű és közérthető, és sokszor valóban azokról a problémákról beszél, amelyek a helyieket is érdeklik. Ennek pedig nagyon fontos a funkciója: ha ugyanis nincsen olyan párt, amelyik hajlandó felvállalni a romákkal együtt élő nem romák problémáinak a helyiek számára őszintének tűnő kezelését, akkor nem marad más, mint a szélsőjobbhoz való fordulás.
Másképpen fogalmazva: miközben a parlamenti pártok a helyiek szemében sokszor óvatoskodó és képmutató szerepben jelennek meg, Marián Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártja és a hozzá hasonló szélsőjobbosok egyszerű válaszokat kínálnak leegyszerűsített kérdésekre. És itt jön a képbe Matovič, aki szintén egyszerűsíti a kérdéseket és a válaszokat, ezzel alternatívát kínálva az érintettek számára. Ez pedig nem csak a szavazatokat szerző Egyszerű Embereknek éri meg, hanem egyben Kotlebáék vitorlájából is kifogja a szelet. Ez pontosan az, amit A populizmus védelmében című könyvében David van Reybrouck annak hasznos oldalaként jelöl meg: válaszokat ad azoknak, akik nem értik a bonyolult és tőlük távoli politikát. Matovičék populizmusa éppen ezért ebben a témában átmenetileg hasznos is lehet: részben képes nyugtatni az indulatokat, ha megoldásokat aligha nyújthat is.
(Ez az írás eredetileg az Új Szóban jelent meg.)
