Múlt szeptemberben írtam egy anyagot a Fidesz viselkedéséről a Dalai Láma látogatása idején - mivel most újra aktuális a téma, bemásolom a teljes, a Parameter.sk oldalon megjelent cikket, kiemelésekkel.
---
Sikeresen elkerülte a találkozást a Magyarországra látogató Dalai Lámával Orbán Viktor miniszterelnök. A tibeti vallási vezető vasárnap érkezett Budapestre, ahol Demszky Gábor főpolgármester díszpolgárrá avatta, a nyilvánosság számára is elérhető előadásai mellett a parlamentben is felszólalt, valamint találkozott a Magyar-tibeti Baráti Társaság és az LMP képviselőivel is, a miniszterelnökkel azonban nem.
Orbán óvatos távolságtartása reálpolitikai szempontból érhethető és könnyen értelmezhető: a vallási vezetővel való közvetlen találkozását Kína provokációként értékelhette volna, Magyarország számára pedig a távol-keleti ország egyre fontosabb kereskedelmi partnerré válik, akinek érdemes a kedvében járni. A helyzetet az teszi pikánssá, hogy legutóbb pont tíz évvel látogatott az országba a buddhista egyházi méltóság, az akkori miniszterelnök (egy bizonyos Orbán Viktor) pedig külügyminiszterével (Martonyi Jánossal) együtt fogadta őt. A politikai realitás azóta bekövetkezett gyökeres megváltozása legalább annyira tükrözi a Fidesz által leírt politikai útvonalat, mint Kína folyamatos erősödését. Az elmúlt tíz évben ugyanis a polgári erő végképp elrugaszkodott liberális, jogvédő gyökereitől és a szociális kérdésekkel foglalkozó, pragmatikus okokban a populizmustól sem visszariadó politikában találta meg a siker formuláját.
A pártban uralkodó nézeteket vélhetően jól foglalja össze a Magyar-tibeti Baráti Társaság fideszes parlamenti képviselőként is működő elnökének nyilatkozata, mely szerint „Magyarországnak oda kell figyelni a kínai gazdasági növekedésre, és úgy kell politizálnia, hogy a nemzeti érdekei kerüljenek előtérbe”, miközben a humanitárius kérdések rendezése maximum az informális csatornákra marad.
Az efféle politikai pragmatizmus kétségtelenül a hatékony és eredményes kormányzás egyik alapelveként működhet, a potenciális szavazói bázis fiatalabb rétegei számára azonban riasztó lehet az, hogy a Fidesz a nagy ideákkal foglalkozó elvi síkkal szemben ennyire látványosan az anyagias, gyakorlati szempontokat preferálja. Dan Perjovschi román képzőművész hasonlatával élve a freedom ígéretét a kormányzati kommunikációban a free pizza ígérete váltotta fel.
Félreértés ne essék: a kormány ezúttal felelősségteljesen, az ország gazdasági céljait szem előtt tartva cselekedett. Az embert azonban nem hagyja nyugodni a kérdés: ha már ma tudni lehetne, hogy a jelenleg saját kommunikációja szerint elvi alapon politizáló LMP tíz év múlva, kormányra kerülve gazdasági okokból Kínát választja majd az aktuális Dalai Lámával szemben, vajon maradna-e annyi szavazójuk, hogy túl is éljék azt a tíz évet?
