Bezárási hullám érte el a magyarországi oktatási intézményeket. A legfrissebb hírek szerint a kazincbarcikai közgyűlés a városban működő egyik gimnázium és szakközép megszüntetése mellett döntött, annak finanszírozhatatlansága okán. Az elmúlt néhány hét során gyanúsan sok településen született hasonló döntés, a teljesség igénye nélkül például Békéscsabán, Bonyhádon, Dunaújvárosban, Érden, Kaposváron, Kistarcsán, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Pécsett, Salgótarjánban, Sopronban, Szombathelyen, valamint Budapest több kerületében is. Aligha véletlen, hogy országszerte ennyi önkormányzat egyszerre jutott az iskolabezárás szükségességének gondolatához, a folyamat mögött központi stratégiát érdemes feltételezni.
A hivatkozási alapot általában két tényező jelenti, az anyagi fenntarthatatlanság valamint a kihasználatlanság, azaz a gyerekek alacsony száma. Arra is van azonban példa, amikor gyerekekkel teli, jól gazdálkodó iskola került megszüntetésére, többek között ez a helyzet például Kaposváron. Az érintett iskolák kiválasztásának inkonzisztenciája nehezen kibogozhatóvá teszi az intézkedéssorozot mögött álló valódi indokokat, különösen azokban az esetekben, ahol az önkormányzatok nem tették elérhetővé (vagy egyenesen letitkosították) a döntéshozatali mechanizmusban legalábbis formálisan döntő szerepet játszó szakértői hatástanulmányokat. Az viszont nyilvánvaló, hogy a bezárások előnye elsősorban a spórolásban, másodsorban pedig az üresen maradt ingatlanok értékesítésének lehetőségében nyilvánul meg.
Szintén nem tűnik véletlennek, hogy a hátrányos helyzetű csoportokkal kiemelten foglalkozó iskolák fokozottan veszélyeztetettek a leépítés során. A bezárt vagy összevont intézmények között előfordulnak sikeres roma integrációs programot működtetők (mint a VII. kerületi Janikovszky), halmozottan hátrányos helyzetűeket felzárkóztatók (mint a nyíregyházi Benczúr) és speciális igényűeket ellátók (mint az V. kerületi Kormos) egyaránt. Különös fejlemény az is, hogy a társadalmi mobilitást elősegítő, a kormány munkaalapú társadalomról szóló jövőképébe kiválóan illeszkedő szakközépiskolák szintén nagy számban képviseltetik magukat az érintett intézmények körében.
A bezárások és összevonások zöme társadalmi konzultáció nélkül, az erőpolitizálás pozíciójából történt, ami erős reakciót provokált ki az érintett közösségekből. A szülők és szimpatizánsok önszerveződő csoportjai gyakorlatilag az összes az intézkedéssorozat által sújtott településen hallatták a hangjukat, demonstrációkat szervezek, sőt két hete egy közös tüntetést is lebonyolítottak Budapesten. A civil nyomásgyakorlás nem tűnik teljesen reménytelennek: Nyíregyházán például a legfrissebb tervek a korábbi néggyel szemben immár csak két iskola bezárásával számolnak, két külvárosi intézményt sikerült megmenteni a megszűnéstől – igaz, a talán legtöbb indulatot kiváltó Benczúr nincs köztük. A negatív oldalon immár gyakorlatilag biztosnak tűnik az is, hogy a felhördülés és kiterjed tiltakozás ellenére is bezárni kényszerül a roma gyerekek integrált oktatásában élen járó, az ún. "white flight" (a nem-romák elmenekülése) ellen sikeresen fellépni tudó Janikovszky.
A Széll Kálmán-terv árnyékában kibontakozó iskolaügyi reform újabb adalékkal szolgál a Fidesz egyre világosabban manifesztálódó társadalomképéhez. Ennek központjában a munka áll, melyben a mesterségesen leszűkített létszámú elitek (lásd főiskolai helyek számának csökkentése) és a kedvezményezett középosztály mellett az alacsonyan képzett, szakképesítést szerző tömegek is fontos szerepet játszanak. Ez utóbbi csoport kialakításának igényére utal többek között a tanköteles kor leszállításának terve, a szakképzés megerősítésének programja vagy éppen a kiterjedt közmunkaprogram is, miközben a kormány a romakérdést is ebben a problematikában igyekszik feloldani. Kérdés azonban, hogy hogyan teremt majd a kormány tartós munkalehetőséget az eleve szaturáltnak tűnő munkapiacra belépő, nem piacképes munkaerőnek. Az sem lényegtelen, hogy valódi társadalmi integrációt jelenthet-e a szegényebb rétegek számára a szakképzett munka felerősödése, ez ugyanis korántsem evidens (gondoljunk csak a szocializmus során az iparba marginálisan integrált, ám valójában a termelés szempontjából periférikus munkát végző roma segédmunkások rendszerváltozás utáni – piaci körülmények közötti – gyakorlatilag azonnali leépítésére).
Az iskolák folyamatos bezárása ugyan következhet gazdasági szükségszerűségekből, az előzetes konzultáció elmaradása és az erőpolitizálás miatt azonban megkérdőjeleződni látszanak a kivitelező önkormányzatok tiszta szándékai. További problémát jelent az iskolák közötti szelektálás módja, mely eddig kedvezőtlenül érintette az eleve hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportokat. A hirtelen bejelentett, az érintettek háta mögött "lezsírozott" bezárások és összevonások ráadásul aligha tesznek jót a Fidesz népszerűségének az érintettek körében, egy újabb csoporttal növelve a kormány által "átlépett" társadalmi szereplők egyre népesebb táborát.
(Ez a cikk eredetileg a Parameter.sk oldalon jelent meg)
