A "felpuhított" terv megtartja a kormány eredeti tervezetének fő célját, a szakképzett munkaerő aktivizálását. Ez a célkitűzés roppant fontos az ország szempontjából: az elöregedéssel szembenéző társadalomban ugyanis egyre rosszabb az eltartottak és dolgozók közötti arány, és egész egyszerűen megengedhetetlen luxusnak tűnik, hogy a rendvédelmi szerveknél dolgozókhoz hasonló minőségű emberanyag az átlagosnál jóval hamarabb kiváljon a gazdaságilag aktívak közül.
Az elöregedés azonban egyben a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti, és ezt a problémát a kompromisszumos terv immár meg sem próbálja kezelni. A kormány eredeti elképzelése, azaz a korkedvezményes nyugdíjak elvonása ugyanis – a rokkantnyugdíjak átfogó felülvizsgálatával együtt – éppen ennek az alrendszernek a terhelését próbálta csökkenteni, a jelenleg javasolt munka+nyugdíj modell azonban nem jelent lefaragást a kiadásokból. A korkedvezmény feltételeinek szigorodása ugyan spórolást jelent, az intézkedés hatása azonban csak fokozatosan, évek múlva lesz igazán érzékelhető.
Mindeközben zajlik a korkedvezményes nyugdíjak körüli ideológiai vita, ami különösen azért érdekes, mert a szereplők néhány évvel ezelőtti önmaguk teljes tagadását adják elő. 2006. októberében a Fidesz szakpolitikusai még élesen tiltakoztak a Gyurcsány-kormány azon távlati tervezete ellen, mely megszüntette volna a szolgálati nyugdíjakat. Az MSZP akkor nem merte bevállalni ezt az intézkedést, így 2011. májusában Mesterházy Attila pártelnök és a párton belül alternatív hatalmi központot képező Gyurcsány Ferenc egyaránt elítélhette a szintén pálfordulást bemutató Fidesz intézkedését. Mesterházy "600 ezer ember ellen indított nyílt és aggresszív támadásról" beszélt, Gyurcsány pedig "brutális beavatkozásnak" és "agyrémnek" nevezte az intézkedés-tervezetet, különösen annak visszamenőleges hatálya miatt. Ezeket a frázisokat a 2006-os Fidesz is magáénak érezte volna.
A második Orbán-kormány elmúlt évét figyelembe véve némileg szokatlan kompromisszumkészség azt mutatja, hogy a Fidesz is érzi, kemény fába vágták a fejszéjüket. Bár a nyugdíjrendszer reformja, valamint a munkaerőpiac feltöltése szakképzett, valóban piacképes munkásokkal a demográfiai folyamatok miatt mindenképpen szükséges, és ráadásul ezek a tények egyre hangsúlyosabban vannak jelen a közbeszédben, érthető, hogy a rendvédelmisek foggal-körömmel védik szerzett jogaikat – és az állam működésében betöltött kritikus szerepük miatt zsarolóerejük nagy. Miközben a visszamenőleges nyugdíjmegvonás morálisan teljesen elfogadhatatlan eljárás, félő, hogy a helyzet akuttsága miatt nem elegendő a korkedvezményes nyugdíjasok számának reziduális leépítése.
Pintér felpuhított javaslata a fenti realitások figyelembe vételével készült, és ezért sikerrel kecsegtet. A Fidesz által kialakított bizalmi konjunktúra ugyan az elmúlt egy év során súlyos csapásokat szenvedett el, azonban vélhetően még mindig elég erős ahhoz, hogy sikerrel próbálja meg átvinni ezen reformtervezetet, melybe a népszerűtlen szocialista kormányok bicskája csaknem biztosan beletörött volna. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések végrehajtása valódi haszonnal járhatnak Magyarország számára, a Fidesz populista retorikája pedig ezt a társadalom befogadóképességének növelésével segíti elő.
A következő napok fontos információt fognak szolgáltatni arról, hogy tényleg elég nagy-e a kormány mozgástere ahhoz, hogy megengedhessen magának egy ilyen kockázatos lépést. Ha nem, akkor a kormány eddigi szimbolikus politizálása még inkább felesleges és kártékony ujjgyakorlatnak tűnhet majd. Ha viszont igen, akkor valamivel kiegyenlítettebbé válhat a kormány tevékenységének képzeletbeli mérlege.
(Ez a cikk eredetileg a Parameter.sk oldalon jelent meg)
